Élete [szerkesztés]

Származása, ifjúkora [szerkesztés]

Ferenc József főherceg édesapja Habsburg-Lotharingiai Ferenc Károly főherceg (1802–1878) volt, édesanyja Zsófia főhercegné (Sophie Friederike Dorothea Wilhelmine bajor hercegnő, 1805–1872). Ferenc József a család első gyermekeként született. Felnőtt kort megélő testvérei:

• Ferdinánd Miksa főherceg, a későbbi I. Miksa mexikói császár (1832–1867)
• Károly Lajos főherceg (1833–1896), Ferenc Ferdinánd későbbi trónörökös apja.
• Lajos Viktor főherceg (1842–1919), Ferenc József 12 évvel fiatalabb öccse, akit homoszexuális hajlamai miatt később kitagadtak a császári családból.

Ferenc József 1848. december 2-án nagybátyja, a gyengeelméjűnek tartott Ferdinánd császár lemondatását követően 18 évesen került trónra, elsősorban anyja, az ambiciózus és erélyes bajor Zsófia bajor királyi hercegnő fáradhatatlan intrikáinak köszönhetően. Ferdinánd lemondása után öccse, Ferenc Károly főherceg következett volna a trónöröklésben, de felesége, Zsófia főhercegnő erélyes felépése nyomán ő maga is lemondott trónigényéről fia, Ferenc József javára. Zsófia főhercegné igen erős befolyást gyakorolt fiára, az ifjú uralkodóra. Egyes források kifejezetten fia rossz szellemének tekintik őt. Fiatal kora ellenére Ferenc József felelőssé tehető az 1848-49-es szabadságharcot követő kegyetlen megtorlásokért, bár annak fő irányítói Felix zu Schwarzenberg herceg, miniszterelnök és Julius Haynau báró, Magyarország katonai kormányzója voltak.

A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig [szerkesztés]

Az 1850-es–60-as években az Osztrák Császárság súlyos katonai és politikai veszteségeket szenvedett, elveszítette vezető szerepét a német államok között, és le kellett mondania itáliai tartományairól is. Ezek a vereségek kényszerítették ki a Magyarországgal való kiegyezést, a központosított birodalmi kormányzat dualista rendszerré való átalakítását.

Koronázása [szerkesztés]

I. Ferenc József és Erzsébet királyné koronázása (Tull Ödön másolata Eduard Engerth festményéről)

A budai királyi palotába 1867-ben addig soha nem látott mozgalmas élet költözött. A kiegyezési tárgyalások során az uralkodó és hitvese többször tartózkodott a magyar fővárosban. Június 6-án Ferenc József a palotában fogadta az országgyűlés küldöttségét, s átnyújtotta az első ízben magyar nyelven kiállított koronázási hitlevelet. Ezzel Ferenc József megkoronázásának minden akadálya elhárult. Hatalomra kerülése után közel tizenkilenc évvel illesztették fejére Szent István koronáját. 1867. június 8-án a Lánchidat lezárták, hogy a koronázási menet szabadon közlekedhessék. A tömeg már hajnalban ellepte az utcákat, hogy a hosszú szertartás valamelyik eseményének nézője lehessen.

A koronázásra a Mátyás templomban került sor. A főnemesek, országgyűlési követek hintói már reggel hatkor begördültek, hogy hét órára, a király érkezésére mindenki a helyén legyen. Ferenc József lovon, Erzsébet pedig Mária Terézia hintóján érkezett. A templom kapujában a főpapok fogadták őket. A király magyar tábornagyi egyenruhában végigvonult a rendezvényre készített két emelvény között. Az istentiszteleten Liszt Ferenc erre az alkalomra komponált koronázási miséjét játszották. Ferenc József felöltötte a koronázási palástot, majd felkenték. Azután Andrássy Gyula miniszterelnök – aki a nádort helyettesítette – az érsek segítségével az uralkodó fejére helyezte a koronát, kezébe adta az országalmát és a jogart. Odakint díszlövések dördültek, harsonák szóltak, s a tömeg üdvrivalgása csapott fel. Ezután Erzsébetet is felkenték, vállához érintették a Szent Koronát.

A szertartás a helyőrségi templomban (ma Magdolna-torony) folytatódott, ahol a király aranysarkantyús lovagokat avatott. A menet ezután Pestre vonult, ahol a Belvárosi-templom előtt a király világi esküt tett. Majd a Lánchíd hídfőjénél, a 72 vármegyéből hozott földből emelt koronázási dombra ugratott fel, s kardjával négyfelé sújtva tett jelképesen ígéretet az ország védelmére.

Szobra a szegedi Pantheonban

Az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodójaként [szerkesztés]

Az 1867-es kiegyezést követően Magyarország királyává koronázták. Ekkor lett királyi jelmondata: „Bizalmam az ősi erényben”. Magyarország miniszterelnökévé a száműzetésből hazatért gróf Andrássy Gyulát nevezte ki, akit a szabadságharcban való aktív részvételéért korábban távollétében („in effigie”) halálra ítéltek (Erzsébet királyné Andrássyt „a szép akasztott”-nak nevezte), az alkotmányos Ausztria első miniszterelnöke pedig Karl (Carlos) Auersperg herceg lett.

A szarajevói merényletet követően az uralkodó hozzájárult, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia, a Német Császárság szövetségeseként hadat üzenjen Szerbiának és belépjen az első világháborúba. 86 évesen, a világháború harmadik évében halt meg, nem érte meg birodalma széthullását.

Munkabírása, mély vallásossága és uralkodói hivatástudata egyaránt legendás volt. Politikai nézeteit tekintve ókonzervatív, gondolkodását a birodalmi szellem hatotta át, és sosem értette meg a 19. század végének nemzeti mozgalmait. Merevsége ellenére meglepő módon képes volt alapvető változtatásokra, ha meggyőzték arról, hogy a birodalom fenntartása érdekében ez szükséges. Példa erre az 1867-es kiegyezés Magyarországgal, az alkotmányosság elfogadása (bár a hadsereg feletti rendelkezés jogához mindvégig ragaszkodott), vagy az általános választójog bevezetése az osztrák tartományokban 1907. január 26-án.

Ferenc József és felesége sírja a bécsi kapucinusok sírboltjában

Házassága, gyermekei [szerkesztés]

1854-ben vette feleségül akkor 16 éves unokahúgát,a Wittelsbach-ház egyik ágából származó Erzsébet bajor hercegnőt („Sissit”). Négy gyermekük született:

• Zsófia (1855–1857), kisgyermekként meghalt.
• Gizella (1856–1932), aki Lipót bajor királyi herceg felesége lett.
• Rudolf (1858–1887), aki Stefánia belga királyi hercegnőt vette feleségül.
• Mária Valéria (1868–1924), aki Ferenc Szalvátor főherceghez ment feleségül.

Házasságuk nem volt boldog, Erzsébet sok időt töltött távol Bécstől (és anyósától). A családot tragédiák sora sújtotta. Elsőszülött kislányuk alig kétévesen meghalt. Ferenc József öccsét, Ferdinánd Miksa főherceget, a III. Napóleon által trónra segített mexikói császárt 1867-ben Mexikóban a felkelők kivégezték. Két évtized múlva egyetlen fia, Rudolf trónörökös öngyilkosságot követett el a mayerlingi vadászkastélyban, miután megölte szeretőjét, a 17 éves Vetsera Mária bárókisasszonyt. Feleségét, Erzsébetet egy anarchista merénylő, Luigi Lucheni ölte meg Genfben. Unokaöccsét, Ferenc Ferdinánd trónörököst 1914-ben egy szerb nacionalista ölte meg Szarajevóban.