Élete [szerkesztés]

II. Miksa bajor király és feleségének, Poroszországi Máriának elsőszülött fiaként jött világra. Egy testvére volt Ottó, aki I. Ottó néven bajor király lett. Apja mélyen hitt a spártai értékekben; ezért mindkét testvérnek hajnalban kellett kelnie, mértékkel kellett ennie és keményen kelett dolgoznia, mindemellett pedig hideg vízben kellett fürdenie. A fiúk olyan keveset kaptak enni, hogy alkalmanként a szolgáktól kellett kérniük. Lajos egy alkalommal egyik fogát is megkísérelte eladni egy müncheni fogorvosnak, hogy a fogáért kapott pénzből ételt vehessen. Amikor a két fiú beszámolt apjának arról, hogy hangokat hall, apjuk úgy gondolta erre a legmegfelelőbbb megoldás egy darab fekete kenyér és a jéghideg tó átúszása. Miksa szívesen verte fiait. Amikor Lajos kötődni kezdett egy teknőshöz apja azonnal eltávolítatta fia közeléből az állatot.

Apja korai halála után 19 évesen került a trónra. Megnyerő külsejével hamar megnyerte magának a bajor népet. Trónralépésekor kialakuló Schleswig-Holstein konfliktusban VIII. Augustenburgi Frigyest és rajta keresztül Poroszországot támogatta, ám katonailag nem állt melléjük. Az Ausztria és Poroszország között zajló héthetes háborúba (1866) Ausztria oldalán lépett be, majd mituán Ausztria veszteséget szenvedett, 1867-ben Poroszországgal kötött egyezséget. III. Napóleon ajánlatát, miszerint hozzanak létre egy francia-osztrák-bajor szövetséget visszautasította, és amikor kitört az 1870-1871-es porosz-francia háború, habozás nélkül Poroszország oldalára állt. Ekkor ismerte fel, hogy a bajor hadügyi reform is elodázhatatlan, így miniszterelnöke, Hohenlohe és Prauckh hadügyminiszter segítségével komolyan modernizálták a bajor hadsereget. 1870 decemberében Otto von Bismarck javaslatára levélben hívta fel a német hercegeket egy új Német Birodalom megalakításásra. Meghívta a trónra I. Vilmos porosz királyt és felajánlotta, hogy a két uralkodó felváltva vezesse az országot.

Lajos nem sokkal trónrajutása után

Az újonnan megalakult birodalomhoz csatolta birtokait 1871-ben, így Bajorország, mint független királyság megszűnt. A felváltva viselt korona elképzelése sem teljesült, mintahogy a Bajor királyságnak ígért területeket semkapta meg. Mindezek miatt, valamint azért, mert belefáradt minisztereivel vívott harcba, hogy megerősíthesse az egyház hatalmát (ellenezték Lajos Vatikánhoz való közeledési törekvéseit) egyre inkább visszavonult a politikai és társasági élettől. Az 1880-as években szinte teljesen visszavonult a közélettől és csak szenvedélyeinek élt, a zenének és az építkezéseknek. Ebből kifolyólag egyre népszerűtlenebb volt az országban. 1886. június 10-én egy orvosokból álló bizottság elmebetegnek nyilvánította és apai nagybátya, Lipót herceget lett bajorország régense.

Halála [szerkesztés]

Bernhard von Gudden professzor vezette a bizottságot, ami paranoid skizofréniát állapított meg Lajosnál, legfontosabb bizonyítékként pedig azokat a furcsa történeteket nevezték meg, amiket a kastély szolgái és politikai ellenfeleitől hallottak a király különc és furcsa viselkedéséről. Gudden a szolgáktól megtudta, hogy a király gyakran támadt rájuk. Elmondták, hogy a legkisebb vétségért elzáratta vagy akár meg is verette őket. Egyikőjüket megpróbáta megfojtani mert nem tudta megfogni a kalitkából kirepült madarát. Azt is beszélték, hogy egyik kocsisa a verésbe halt bele. Sok tudós szerint Lajos elmebetegsége és a felhozott vádak megkérdőjelezhetőek és csupán politikai ármánykodásnak lett áldozata. (Nagyban közrejátszhatott az a tényező is hogy Lajos építkezési kiürítették a kincstárat, Bajorország adóssága hamar kétszer akorra lett mint összes bevétele, országát a csőd szélére sodorta.) Nem sokkal elmebetegnek nyilvánítása után Bernhard von Gudden a Stranbergi-tó melletti Schloss Bergbe vitte, ahova június 12-én érkezett meg.

Emlékkereszt jelzi a helyet, ahol megtalálták a király holttestét

Megérkezése másnapján, 1886. június 13-án, virágvasárnap Lajos és Gudden két férfi ápoló kíséretében sétálni indult a tóparton, úgy döntöttek este hatkor újra sétálnak egyet, ekkor Gudden közölte az ápolókkal, hogy most ők maradthatnak, este nyolcra visszaérnak a sétáról. Mikor nem értek vissza, doktor Müller, Gudden asszisztense embereket küldött a keresésükre. Már fél 11 volt, amikor megtalálták a király kalapját, kabátját és esernyőjét a tópartján, majd nem sokkal később megtalálták a király és Gudden holttestét is a sekély vízben. Hivatalos nyilatkozatot nem adtak ki de azt beszélték, hogy Gudden nyakán fojtogatás nyomai voltak fellelhetők, míg a királyon külsérelmi nyomok nem mutatkoztak. Mindez arra utal, hogy Lajos először megfojtotta a doktor és utána magát is a vízbe ölte. Más feltétlezések szerint azért ölte meg az orvost, hogy szökni tudjon, ez esetben viszont nincs magyarázat arra, hogy őmaga miért fulladt a vízbe, hiszen jól úszott és a parthoz közel találták meg mindakét holtestet. Az viszont kétséges, hogy miért támadt Guddenre; léteznek olyan feltevések is hogy Gudden megpróbálta megakadályozni a király öngyilkosságát, más felvetések pedig azt sugallják, hogy a király tudta, hogy meg kell ölnie Guddent ahhoz, hogy végezni tudjn magával. Vannak olyan elképzelések is amik elvetik, hogy Lajos tudatosan ölte meg Guddent; a halálukat a dulakodás közben lelték. Megint más felvetések azt valószínűsítik, hogy menekülés közben kapott szívrohamot, vagy agyvérzést.

A legújabban napvilágot látott elmélet szerint a király szökni akart és menekülés közben lőtték hátba. Detlef Utermöhle elmondása szerint, aki gyerekkorában látta a király kabátját: "Akkor szüleimmel együtt müncheni lakásában meglátogattuk Josephine von Wrbna-Kaunitz birodalmi grófnőt. Ő megmutatta nekünk a kabátot, amelynek hátán két, egymástól távol levő, lövés okozta lyuk volt látható. Nővérem, aki ma a Bajor Erdőben, Chamban él, szintén jelen volt. Ezt eddig titokként őriztük...Úgy emlékszem, hogy a grófnő első alkalommal ezekkel a szavakkal mutatta meg nekünk a kabátot: 'most ti mindnyájan - a néhai II. Lajos bajor király hozzátartozóinak tudta nélkül - megtudhatjátok halálának körülményeit. Íme, megmutatom nektek a kabátot, amelyet halálának napján viselt"

Wrbna-Kaunitz grófnő 1973. decemberben meghalt és lakásából elvitték a kabátot, a történet hitelességét kétségbe vonja az a tény, hogy a grófnő korábban összetűzésbe került a Wittelsbachokkal.

Lajost a müncheni Michaelskirchében helyezték örök nyugalomra, a szívét az altöttingi Gnadenkapellében helyezték el egy ezüst urnában, apja urnája és a többi bajor királyé mellé.

Magánélete [szerkesztés]

II. Lajos bajor király és Zsófia hercegnő eljegyzési képe

Unokatestvérével, Zsófia Sarolta bajor hercegnővel, járt egy ideig jegyben. Mindketten idealista és romantikus lelkek voltak, rajongtak Wagner zenéjéért. Lajos furcsa ember volt, például jegyesét nem valódi keresztnevén, hanem Wagner operahőseinek nevén szólította, a hercegnőt Elzának vagy Erzsébetnek nevezte, és saját leveleit is Siegfried vagy Heinrich néven írta alá.

Hivatalos eljegyzésüket 1867. január 22-én hirdették ki, de az esküvő napját többször is elhalasztották, mert a homoszexualitásra erősen hajló Lajos nem tudta magát elszánni a házasságra. Zsófia apja, Miksa herceg ezt a helyzetet leánya számára megalázónak ítélte, és levelet írt Lajosnak, amelyben döntésre szólította fel: vagy vegye el Zsófia hercegnőt, vagy bontsák fel eljegyzésüket. Lajos 1867 októberében végleg lemondta az esküvőt.

Lajos és Kainz

Lajos később sem nősült meg és inkább a férfiak társaságát kereste. 1869-től naplót vezetett, amiben feljegyezte legbelsőbb gondolatait, szexuális vágyai elfojtásásra tett kísérleteit és a vívodást, hogy mindemellett hogy maradhat hithű katolikus. Az eredeti naplók elpusztultak a II. világháború alatt, de fennmaradtak másolatok. Ezekből egyértelműen kitűnik, hogy Lajos életét végigkísérte homoszexualitása. Sokáig főlovászmesterével, Richard Horniggel tartott fel viszonyt, de kapcsolatban volt, a magyar színésszel, Kainz Józseffel (Josef Kainz) valamint egyik udvaroncával, Alfons Weberrel.

Lajos nem szerette ha fiatal hölgyek fizikailag közeledtek hozzá. Ezt azonban nem tudta Jozefine Scheffzky, énekesnő, amikor Lajossal (aki ezüstpáncéljában volt) és Wagnerrel hajókázott és végigsimította Lajos hajfürtjeit. Lajos erre hirtelen mozdulattal válaszolt és a hattyú formájú csónak felborult. Lajos nem sokat törődött a sekély vízbe esett, hölgy megmentésével, azt inkább Wagnerre hagyta és megindult a part felé, miközben a primadonna rendkívűl illettlen dolgokat kiáltozott.

Gyerekkori jóbarátja volt unokahúga, Erzsébet, a későbbi császárné és királyné. Közel álltak egymáshoz, összekötöte őket különcségük, a természet és a költészet iránt érzett szeretetük. Egymás csak Sirálynak és Sasnak nevezték; Lajos volt a Sas, Erzsébet a Sirály.

Őrültsége [szerkesztés]

Furcsaságairól volt híres. Édesanyjának, Máriának is voltak már problémai; feltehtően porhyriától szenvedett. Az asszony egyik furcsa elképzelése az volt, hogy minden verseskötetet újra kell nyomtatni és a szerelm szavakat ki kell cserélni a barátság szóra. Lajos egyik kedvenc időtöltése volt, hogy ezüstvértet öltve, hattyú formájú csónakjában, Lohengrinként hajózott. Nem szerette a társaságot, de néha neki is kellett fogadásokat adni, ilyenkor azonban általában olyan részegre itta magát, hogy másnapra nem emlékezett az egészből semmire. Máskor azt az utasítást adta a zenekarnak, hogy olyan hangosan játszanak, hogy ne lehessen érteni mások szavát, azt is megtette, hogy óriási virágkölteményt rendelt a fogadás színhelyére és az est egy részét abban elújva töltötte.

Napirendje is teljesen felborult. Nappal aludt, és éjszaka a bajor vidéket járta. A kocsisoknak és a szánt vagy szekeret kísérő lovasoknak XIV. Lajos korabeli ruhákat kellett viselnie [1]. Volt, hogy azt állította, a francia király, XIV.Lajos szellemével ebédelt és az is gyakran megesett, hogy szolgáit szólította XIV. Lajos és XV. Lajos néven. A szolgák elbeszélései szerint hangosan kacagott mikor magában volt és rendszeresen magában beszélt. A legnagyobb hóeseésben kint teríttetett magának asztal, és a legnagyobb hidegben hőségre panaszkodott. Ahogy egyre inkább elhatalmasodott rajta az elmebaj tervei és kérései is egyre furcsábbak lettek. Olyan gépet akart tervezetni magának, amivel át tud repülni az Alpokon. Egy emberét háromszor is elküldte Capri szigetére, hogy ellenőriztesse vele, hogy a Kék Barlang még valóban kék-e.

Ha utazni szeretett volna, például az ausztriai Innsbruckig, kiszámolta, hogy hány kört kell megtennie, ahhoz a lovardájában, hogy azt mondhassa odaért. Lovait a körök alatt cserélte és amikor "odaért" leszállt a lóról és elment lefeküdni. Egy idő után már nem csak valóságos helyekre lovagolt el, hanem kitaláltakra is.

Lajos és a művészetek [szerkesztés]

Lajos trónrakerülése után legelső intézkedési között volt, hogy kedvenc zeneszerzőjét, Wagnert a müncheni udvarába hívassa. Alig egy évre rá viszont el kellett küldenie Wagnert az udvarból, mert sem a kormányzat, sem a nép nem nézte jó szemmel barátságukat, illetve Wagner viselkedését. Ennek ellenére Lajos élete végéig Wagner pártfogója maradt. Ő kezdte el építettni a Bayreuth Festspielhaust. Támogatása nélkül Wagner nem tudta volna megírni a Nibelung gyűrűjét, vagy utolsó operáját, a Parsifalt.

Építkezései [szerkesztés]

Lajos nagyon érdeklődött az építkezések iránt. Nem is meglepő; nagyapja és apja nagyban átépítette Münchent és a Hohenschwangau kastélyt, ahol Lajos gyermekkorát töltötte. Vagyonokat költött megálmodott kastélyaira. Azonban amikor Bajorország 1880-ban már a 10 millió márkás adósságnál tartott, miniszterei nem adtak neki több pénzt, pedig ő még további 20 milliót szeretett volna. Előszőr fenyegetőzött, hogy elhagyja Bajorországot, de ez nem hatott a miniszterekre. Ekkor úgy döntött kölcsön kér és elkezdte körül járni európa uralkodó udvarait, mivel sehol nem kapott pénzt tovább ment de sem a brazil császár, sem a török szultán nem adott neki pénzt. (Ez időtájt már elhatalmasodott rajta az elmebaj és azzal az ötlettel állt elő, hogy olasz banditákból és kalandorokból csapatot szervez és végig rabolja a német bankokat, hogy pénzhez jusson. De itt nem állt meg; azt is kitervelte, hogy elrabolja a porosz trónörököst és váltságdíjat követel érte.) Leghíresebb épületei:

Neuschwansteini kastély

Neuschwansteini kastély

A kastélyt egy meredek szikla csúcsára építették, Füssen várostól nem messze, közel az osztrák határhoz. 1869-ben kezdét építeni és csak 17 év múlva, 1886-ban lett teljesen kész. A kastélyt Wagner operái ihlették, főleg a Niebelungok és a Parszifál. A kastély építészeti stílusát lehetetlen megállapítani; úgyanis keveri a mór, gótikus és barokk elemeket, a trónterem bizánci stílus jegyeket visel. A kastély nem csak szép volt, hanem modern is; a kor legmodernebb fűtési rendszerével szerelték fel, a csapokból hideg és meleg víz is folyt, vízöblítéses wc-k is voltak a kastélyban. A termek falait mindenhol Wagner operák jeleneteivel és hőseivel díszítették. A falakat mindenhol arany és márvány faragások borítják, melyen 17 faragó dolgozott 4 éven át. A trónterem legnagyobb éke a hatalmas aranycsillár.

Linderhof

Linderhof

A kastély Oberammergau közelében épült fel, egy csodálatos park közepén. A kastély leginkább a rokokó jegyeit hordozza magán, XIV. Lajos tiszteletére épült, akit Lajos a legjobban tisztelt. A kastély ebédlőjében egy hatalmas asztal állt, amit az egyik fogás végeztével lelehetett engedni, hogy az újonnan terített asztal a föld alól bukanhasson elő. A kastély másik érdekessége, hogy csupán egy hálószoba található benne. Tartozik hozzá egy Vénusz-templom és egy mór kerti lak (melyben egy páva alakú trón is található), amiket Lajos azután épített, hogy meglátogatta az 1867-es párizsi világkiállítást. A kastélyt 1874 és 1878 között építették Christian Jank diszlettervező részvételével.

Herrenchiemsee

Herrenchiemsee

1878 után kezdett az új kastély felépítésébe, amelyet pénz hiányában sohasem fejeztek be. A Chiem-tó tó egyik szigetén kezdték el építését, mintául a francia Versailles szolgált, de bizonyos tekintetben túl akart szárnyalni azon, tükörterme nagyobb volt mint francia változatának és a (rég halott) XIV. Lajos használatára készített hálószobát maga Lajos jobbnak vélte az eredetitől. Georg Dollmann és Julius Hofmann készítette a terveket. Hét év múlva azonban elfogyott a pénz és a kastély befejezetlenül maradt. Francia mintára kialakított park is tartozik hozzá.

Hohenschwangau

Hohenschwangau

A kastély építésze Pfistermeister volt. A király utasítására a hálószobában a hagyományos világítás helyett mesterséges holdat és szivárványt helyezzenek el. Szobája plafonját kék ég előtt álló narancsszínű fák dízsítették.

Ezen kastélyok mellett még rengeteg tervet készített, melyek megvalósítására már nem maradt ideje.

Emlékezete [szerkesztés]

• 1972-ben Luchino Visconti filmet készített életéről, Ludwig címmel. Lajos király szerepét Helmut Berger, Erzsébet királynét pedig Romy Schneider alakította.

• 1972-ben készült egy német film is Ludwig - Requiem für einen jungfräulichen König (Lajos - Rekviem egy szűz királyért), címmel, írta és rendezte Hans-Jürgen Syberberg. A film főszerepében Harry Baert és Balthasar Thomasst láthattuk Lajos szerepében, valamint Gerhard Maerz és Anette Tirier alakította Richard Wagnert.

• 1955-ben Helmut Kautner rendezésében készült a II. Lajos című film, O. W. Fischer, alakította Lajost és Ruth Leuwerik Erzsébet királynét.

• A Tony Palmer által rendezett Wagner (1983) című filmben Richard Wagner szerepét Richard Burton alakította, Gálffi Lászlót pedig Lajos király szerepében láthattuk.

• Lajos király életéről három manga sorozat is készült. Gabriel Knight: The Beast Within címmel videójáték is napvilágot látott. Lajos: A Musical címmel Rolf Rettburg musicalt írt a királyról.