Lehull a fátyol -azaz Sztáray Irma és Erzsébet szavaival: "Túl béke és boldogság van"
Lehull a fátyol
(A színpadon a Halál és Elisabeth jelennek meg)
Halál: A fátyol, ím, lehullik végül!
Úgy vágytam rád, most indulunk!
Ne hagyd, hogy várjak!
Elisabeth: Adj te nékem otthont, szabadíts meg a földi gondtól!
Töröld ki létem sok nyomát, világítsd át az éjszakát!
Halál: Gyere, hagyd a létet!
Együtt: Veled a semmilétbe lépek!
Színtiszta tűz leszünk mi már, örökös égi békénk vár!
(Elisabeth és a Halál szenvedélyesen megcsókolják egymást)
Elisabeth: Hol bíztam, hol sírtam, volt sok könny, meg sok derű!
A világ nem értett, mert magamhoz voltam hű!
Együtt: Ha bűn volt, ha erény – a titok az enyém…
Elisabeth: …mert így vagyok csak én! Halál: Gyere, légy enyém!
(Elisabeth és a Halál eltűnnek a semmiben; Lucheni felakasztja magát)
|