Mert egy császárnénak illik

8. jelenet: Elisabeth lakosztálya a laxenburgi kastélyban

Sophie: Hol van a császárné?

Eszterházy-né: Még alszik, felség!

Sophie: Akkor legfőbb ideje, hogy felkeljen! (Eszterházy-né el)

A szép császárné zsenge még,
ráfér még némi segítség!

Míg minden leckét jól megért,
rájön, hogy együttműködni miért jó!

Épp, mint egy paraszt, olyan ő!

Udvarhölgy: Tényleg!

Sophie: Nem, tudja azt, mi illendő!

Udvarhölgy: Kínos!

Sophie: Nem engedelmes és nem jó,
ő, mint egy nárcisz, épp olyan önfejű!

Ám egy császárnénak illik
fényes példát adni mindig!

Illik önfeláldozóan élni értünk!

Udvarhölgy: Csakugyan!

Elisabeth: Mi történt?

Sophie: Mondd, ennyi alvás mért is kell?

Elisabeth: Mért ne?

Sophie: A lustulást nem tűröm el!

Elisabeth: Oly fáradt lettem!

Sophie: Mi bezzeg ötkor felkelünk,
épp, hogy az óra üt minden reggel!

Elisabeth: De az én férjem épp arra kért,
pihenjek, friss legyek mára!

Sophie: Pihenni mért, hisz elmondta azt,
ma éjjel megkímélt téged a násztól!

Elisabeth: Ezt nem hiszem!

Sophie: Hát én is alig!

Elisabeth: Hogy lehet ennyire bárdolatlan?

Sophie: A fiamnak nincs előttem titka!

Elisabeth: Ez nem igaz!

Sophie: Csak kérdezd meg tőle!

Elisabeth: Megkérdem!

Sophie: Mért nem hiszed el?

Csak rosszul jár, ki meg nem ért!

Elisabeth: Na persze!

Sophie: Ne vesszünk össze, nincs is mért!

Elisabeth: Hát nincs is!

Sophie: Az etikettet jegyezd meg jól,
és meg nem szól senki majd téged!

Elisabeth: Hadd üljek lóra!

Sophie: Butaság!

Eszterházy-né: Nem elegáns!

Sophie: Egy császárné nem lovagol!

Eszterházy-né: Rémes szeszély!

Elisabeth: Mért volna az?

Sophie: Az etikett megtiltja néked ezt,
így hát nem teszed!

Sophie, Eszterházy-né,

Udvarhölgyek: Mert egy császárnénak illik
fényes példát adni mindig!

Illik önfeláldozóan élni értünk!

Sophie: Hadd lássam én a fogsorod!

Eszterházy-né: Azt látnunk kell!

Elisabeth: Mért kéne?

Sophie: Tán nem túl nehéz?

Eszterházy-né: Nyissa már ki hát!

Sophie: Túl sárga mind, ez szégyen így!

Elisabeth: Ló volnék én?

Sophie: No nem, de viszont bálvány!

Elisabeth: Csak kritizál, semmit nem enged,
minden, mit kívánok, elvesz!

Sophie: Azért teszem, hogy végül megértsd,
s hű lehess majd a császári elvhez!

Elisabeth: Azt mondom én, hogy féltékeny rám!

Sophie: Féltékeny rád? Hát ez több, mint vicces!

Elisabeth: De én…

Sophie: Tanulj némi szerénységet!

Elisabeth: Jó volna…

Sophie: Nem!

Elisabeth: Lépj közbe, Franz Joseph! Látod, hogy bánt az anyád!

Sophie: Fiam, nékem add őt át, Udvarhölgyek, Eszterházy-né:
nevelése kemény gondját! Mert egy császárnénak illik

Fiam, nékem add őt át, fényes példát adni mindig!
nevelése gondját! Illik önfeláldozóan élni értünk!

Elisabeth: Csak kínoz! Csak láncra fűz!

Segíts! Sose engedj át!

F. József: A szívem, húz, hogy álljak melléd,
de hidd el, sokkal jobban tennénk,
ha mégis inkább őrá hallgatnánk!

Sophie: Légy kő! Légy jég!